Gondolatok, érzések és rejtett vágyak...

Az elmúlt pár napom érzelmileg és lelkileg leamortizált.
Komoly kérdések merültek fel a jelent és a jövőt illetően. Olyan dilemmába kerültem, hogy inkább egy szürrealista áromra hasonlított, mintsem a valóságra.
Egy szakadék szélén álltam, ahol az utolsó kapaszkodóm egy hajszál volt... Egy vékony hajszál, ami csak arra várt, hogy elszakadjon. Kb. ennyi volt, ami tartotta a kapcsolatom.
Most egy ilyen hajszállal erősebb a bizalom, de még van mit tenni azért, hogy minden a régi legyen. A bizalom a legtörékenyebb kincs. Amilyen nehéz megszerezni, olyan könnyű elveszíteni. Úgy éreztem, hogy maximálisan visszaéltek a bizalmammal.. Megbántottak és lelkileg kihasználtak és ezt egy olyan ember tette, aki a legfontosabb számomra.
Nehéz erről írni és nem is szeretnék apró részletekbe belemenni, mert a sorok soha nem tudják visszaadni a valóságot és a végén még valaki féreértené.
Nem is tudom kinek a szerencséje az, hogy türelmes vagyok és optimista, a toleranciáról meg ne is beszéljünk...
Eldöntöttem, hogy adok még egy esélyt ennek a kapcsolatnak, mert egy problémát leszámítva minden tökéletes. Tudom, hogy egy olyan ember van mellettem, aki feltétel nélkül szeret és elfogad olyannak, amilyen vagyok.
Nekem is megvannak a hibáim és hihetetlenül makacs tudok lenni és néha teszek, mondok bántó dolgokat.
Tudom azt, hogy minden kapcsolatban vannak nehézségek, de ha nem tudjuk ezeket megoldani, akkor már rég rossz.
Most úgy érzem, hogy sikerült mindent átbeszélni és van esélyünk arra, hogy elérjük, amit elterveztünk.
Én mindent megteszek ezért... de két ember kell hozzá és most nem rajtam van a sor, hogy bizonyítsak..
Meglátjuk.. a vak is ezt mondta. ;)