Gondolatok, érzések és rejtett vágyak...

Ma beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aki folyamatosan partnerének frigiditásától szenved. Meg tudom érteni, mert néha hasonló gondolatok kavarognak a fejemben. Neeeeem frigiditás, mert attól messze állok. Néha csak kicsit aktívabb nemi életre vágyom. Amikor ilyen vágyaim vannak, akkor mindig meg tudom magam nyugtatni, hogy ez badarság és elégedjek meg azzal, amit kapok.
Az előbb említett ismerős mindennapi hancúrozásra vágyik, ami egy friss kapcsolatnál gyakori és szinte alap, de pont ezt teszi hétköznapivá.
Nem egy olyan kapcsolatom volt, ahol minden nap szerelmeskedtünk vagy csak gyorsan kúrtunk egyet. A hangsúly a gyakoriságon volt.
Minden nap, néha többször is. Idővel azonban unalmas lesz, elveszíti a varázsát. Hiányzik belőle az a szenvedély, ami eleinte még megvolt. Azon agyaltunk, hogy mivel dobjuk fel az együttléteket. Jöttek a szerepjátékok, kiegészítők és más már-már aberrált variánsok.
Az ilyen intenzitású kapcsolataim nem igen tartottak tovább egy évnél. Valahogy a 13. hónap volt az a kritikus időszak, amikor besokaltam a mindennapi rutintól, attól, hogy ugyanazzal kell ágyba bújnom, attól, hogy már előre tudtam, hogyan fog hozzám érni.
Nem tudom, hogy csak az idő vagy a rutin teszi, de ráébredtem, hogy a heti egy, kiadós szerelmi együttlét ideális az én esetemben.
Túl vagyunk a kritikus időn és mégis minden alkalmat remegve várok. Amikor becsukom a szemem közben, akkor is Őt látom és Róla fantáziálok. Sóvárogva várok minden alkalmat és ez az, ami életben tart a kapcsolatot. (Persze sok más egyéb tényező mellett.)
Ha százalékban kellene kimondanom, hogy mennyire a sexen múlik számomra egy kapcsolat, akkor 60%-ra tenném. Ha nem vagyunk kompatibilisek ezen a téren, akkor valamelyik fél elkezd nézelődni jobbra vagy balra....