Gondolatok, érzések és rejtett vágyak...

Nem tudom milyen anya lennék, de felmerült a kérdés. 2 hete rosszullét kerülget és a pirosbetüs ünnepek is kimaradtak. Ebből egyenesen következett, hogy terhes vagyok.
Tegnap elrohantam egy gyógyszertárba és hirtelen felindulásból vettem egy tesztet. Beértem munkába és az addigra már zsebbe csempészett teszttel elindultam a mosdóba.
Kerestem egy olyan wc-t, amit nem használnak és nyugodtan el lehet időzni akár 10 percet.
A teszt pozitív lett...
Nevetés és sírás kerülgetett egyszerre, hisz nemrég még abban se voltam biztos, hogy akarom-e folytatni a kapcsolatom. A másik oldalról meg valami megmagyarázhatatlan, furcsa melegség öntötte el a szívem és megsimogattam a hasam... Egy baba.. A Mi babánk, szerelem gyümölcse. Igen, szerelem.. Szerelmes vagyok és mindennél jobban szeretem a párom, még akkor is, ha korábban úgy gondoltam, hogy nem kellene folytatni. Nem azért akartam megszakítani ezt a kapcsolatot, mert nem szeretem...
Egy órával később, remegő kézzel nyúltam a telefonom után és hívtam leendő gyermekem apját. Akkor tényként közöltem vele és azt is, hogy nem szándékozom megtartani, mert a körülményeinket nem tartom alkalmasnak arra, hogy életet adjunk egy érző, apró emberi lénynek.
Alig vártam, hogy délután legyen és személyesen megbeszéljük. Addigra előjöttek az anyai ösztönök, amelyek folyamatos küzdelmet vívtak a realitásommal.
Hajnalig csacsogtunk és vázolgattuk a lehetőségeket, míg végül arra jutottunk, hogy veszünk még egy tesztet és ha bebizonyosodik, hogy baba lesz, akkor megtartjuk.
Már a neveket is kitaláltuk. :)
Nyugtalanul aludtam, türelmetlenül vártam a reggelt, hogy megcsinálhassam az új tesztet.
Negatív lett.
Most itt állok 50-50% eséllyel. A következő lépés még egy teszt és orvos.
Reggel óta kegyetlen görcseim vannak. Aggaszt... Nincs jó előérzetem.
Össze vagyok zavarodva és nem tudom mi lenne a legjobb...
A sors majd megadja a választ.